Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, akit elrabolt a sárkány. Keservesen sírt szegény, mert az életét nem így akarta leélni. Aztán egy szép napon megérkezett a megmentője, akire oly nagyon várt. A hős a karjába kapta a királylányt, és biztosította afelől, hogy most már boldogan élhet, nem kell aggódnia……
A mesékben helye van a megmentőnek. Van-e helye az életemben is ugyanerre vágyni? Mert ki ne álmodozott volna arról, hogy egyszer érkezik valaki, aki megszabadítja minden bújától, bajától?
A királylánynak jó egzisztenciája van, az elbeszélések szerint szép is, sokkal többet nem is tudunk róla. Azt azonban igen, semmit nem tesz azért, hogy visszakaphassa mindazt, ami boldogságot, kiegyensúlyozottságot biztosít neki. Csak vár a megmentőre. Nekünk más utunk van a saját életünkben.
A „jólétemet, jól létemet”, a kitűzött célok megvalósítását, mindig én magam irányítom. Nem könnyű ezt elismerni, hiszen ha így van, a megoldások felelőssége is az enyém. E közben azt is átélem, hogy valamely helyzetben, élethelyzetben tehetetlennek érzem magam, nem jön a megoldás. A külső körülmények, a kapcsolataim, azok a dolgok, amikre úgy érzem nincs ráhatásom, mind súlyként nehezednek rám. Sokszor elhangozhat: „Pedig mennyi mindent megtettem már, és mégsem oldódik meg a problémám”. Nehéz helyzetemben találhatok olyan személyt, aki előttem jár, tanácsokat ad, ami szerinte az én problémám megoldaná. Vagy olyat, aki beáll a hátam mögé, és noszogat, lökdös előre, és megmondja mit és hogyan kellene tennem. A szándékuk magasztos, meg akarnak menteni engem. De nehéz helyzetben nem a mások általi megmentésre kell vágyakoznom. Sokkal inkább arra, amit csak magamnak adhatok meg.
Ekkor jó tudni azt, hogy van olyan személy, aki sem nem elém, sem nem mögém áll. Megáll mellettem. Meghallgat, megért. Akivel szemben kialakulhat egy bizalmi kapcsolat, mert nála elhelyezhetem a titkaim, a félelmeim, a szorongásom. Nem bírál, nem ad tanácsot. Nem sürget, türelmesen kivárja, hogy képessé váljak felismerni mi okozza a bizonytalan helyzetem.
Ő az a mentálhigiénés segítő, aki elfogad úgy, ahogyan vagyok. A célja, hogy megértse, mit élek át, mit érzek, és mit gondolok. Kísér engem, kimondatja velem a félelmeimet, amit talán még magamnak sem merek megfogalmazni. Ez a személy eléri azt, hogy feldolgozzam a kérdéseimet, és megtaláljam a saját válaszaimat. Közben megélhetem, hogy képes vagyok egy igazi önfeltárásra.
„Felkínálom Önnek, hogy szabadon és nyíltan beszéljen nekem mindenről, ami foglalkoztatja, vagy terheli. Önön múlik, hogy miről beszélünk. Én azáltal segítek, hogy mindig megmondom majd, mit értettem meg abból, amit mondott.”
Carl Rogers
Egyszer- egyszer volt, egyszer- egyszer van az életben olyan helyzet, amikor a mentálhigiénés kapcsolat segít megmenteni saját magam. Ebben az a jó, hogy ez nem mese….
A munkám a hivatásom, az életem. Minden hangzatosság nélkül. Emberekkel foglalkozni, tudatosságot ültetni, amitől könnyebben mennek a napok.
Mondhatnám önzetlenül, de ez nem teljesen igaz. Mert minél több a tudatos, ettől nyugodt, ettől pedig boldogabb ember, annál jobban szeretek kimenni az utcára, programokon részt venni, vagy csak felvágottat kérni az eladótól.
Igen, sok terhelt emberrel találkozom, akik talán meg sem tudják fogalmazni mitől, de nincs komfort az életükben. Ezen szeretnék változtatni.
Kicsi lámpás lenni, kísérő, aki mellett ki lehet bogozni a szálakat, megtalálni a kérdésekre a válaszokat.
Segítő, aki mutat olyan technikákat, praktikákat, amelyeket könnyen el lehet sajátítani, beépíteni a mindennapokba. Amitől kevesebb lesz a nehéz sóhaj, amitől könnyebb lesz a lélek.
Könnyebb lesz beszélni a férjjel, a gyerekkel, a testvérrel, a szomszéddal, a munkatárssal, úgy egyáltalán azokkal, akik szembe jönnek. Hogy ne kelljen szembe menni….
Ezt szeretném én. Ettől persze még nem legelész az oroszlán együtt a báránnyal, nem lesz a vattacukor rózsaszín.
Ettől élhetőbbek lesznek a napok, a kapcsolatok. Több a mosoly, és kevesebb a feszültség.
Ettől nem lesz mesés az élet, de szerethető lesz, vágyható, akinek az ad biztonságot, kiszámítható.
És ahogy mondani szoktam, ebben az a jó, hogy ez nem mese…
Ha szükséged van egy mentálhigiénés segítőre, akkor kattints ide, ha pedig csak írnál nekem, akkor azt ugyanezen az oldalon tudod megtenni, legalul az űrlapon keresztül.
Tót Szilvia
Szolgáltatásaim és online tudásanyagaim: