Az Adventi Naptárad negyedik zsebében megbújó papírlapon a következő áll Számodra:
Csoda
Ezzel az írással 2013-ban találkoztam. Akkor elmentettem és hozom Számodra a mai napra.
„A csoda a relativitás non plus ultrája. Ami nekem csoda, a másiknak természetes, és viszont.
A fizikusnak csoda a víz, hiszen valamiért 4 fokon még folyékony, életet ad, s úgy változtatja a halmazállapotát, mint ahogy a hernyóból báb s azután lepke lesz. A csillagásznak a galaxisok, az anyának a gyermeke, a filosznak a lét és nemlét válaszai.
Minden megélt csoda ajándék, a kizökkenés lehetősége, hiszen, ha rácsodálkozunk valamire, akkor eltűnik minden, csak az élmény marad a
maga tiszta, puritán szépségében. Biztos láttál már a tévében kanálhajlítót, igen, arra a fickóra gondolok, aki ránéz egy kis evőeszközre, s az elhajlik, elcsavarodik a puszta tekintet láthatatlan erejétől. S az első gondolat mindig az: ez csoda. Csak a másodikban jelenik meg a kételkedés, a gyanú, a bizonytalanság. De ezzel a második gondolattal elszáll az élmény is, mert átveszi helyét a gondolkodás.
Nekem egyszer megadatott, hogy a saját lakásomban a saját kanalamat hajlította el valaki, az orrom előtt. Ott nem voltak kérdéseim, csak az érzés: az energia megjelent s működött.
Később lelkesen meséltem a barátaimnak, s mutattam meg nekik az ereklyeként őrzött kanalat. Egyáltalán nem ámultak el.
S akkor értettem meg: csak az az igazi csoda, amit személyesen élünk át.
Élek.
Élek?
Vagyok.
Nem vagyok?
Örömmel tölt el.
Örömmel tölt el?
A saját utamat járom.
A saját utamat járom?
Tanácsolhatok-e bármit?
Menj a saját utadon!
Mondok ezzel valamit is?
Megismered majd?
Fontos mindenre választ kapni?
Élj! Szeress! Nevess! Ne gondolkozz annyit! Legyél!
Minek?
Mert élhetsz!
S ez csoda.”
Barkó Judit: A Királynő, Új Tudatosság Kiadó, Budapest, 2010 (részlet)
Csodára hangoló dal linkje és szövege:
https://www.youtube.com/watch?v=3z5IZ6egjGs
Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jókedv könny helyett.
Ha másod nincs is, ezt add tovább.
Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy házat,
Mit a napfény elkerül,
Kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi…
Csodás vasárnapot kívánok!
Nóri
